Radar

Nem Görögország, hanem Spanyolország lehet az első állam, amely elhagyja az eurózónát - írja Matthew Lynn, a Strategy Economics vezérigazgatója.

A spanyol gazdaság már visszasüllyedt a recesszióba, az ingatlanpiac összeomlott, a bankrendszer az összeomlás szélén, a munkanélküliség 24 százalékos, a kiskereskedelmi forgalom év/év alapon 10 százalékkal csökken. Brüsszel eközben Spanyolországnak is ugyanazt tanácsolja, mint a többi bajba került közös pénzt használó államnak: merüljön mélyebbre a recesszióban, hagyja emelkedni a munkanélküliséget és csökkenni a béreket, amíg a gazdaság vissza nem nyeri a versenyképességét. Pedig legalább hat érv szól amellett, hogy - Spanyolország számára legalábbis - van élet az eurózónán kívül.

Első. A spanyol gazdaság túl nagy. Míg Görögország esetében egy, a GDP 10 százalékára rúgó csomag is mindössze 23 milliárd eurót jelent, addig az eurózóna negyedik legnagyobb gazdaságának megmentése már nem finanszírozható "mellényzsebből". A kemény munkát az országnak magának kell elvégeznie.

Nagyon rossz idők jártak a forintra az elmúlt napokban, kedden éjszaka az euró több hónapja nem látott, lélektani határnak számító 300 forintos szint fölé szaladt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a görög miniszterelnök felvetette az eurózónából való kilépés ötletét. Bár jelezte, hogy ezt igazából nem szeretné, de megvizsgálják a lehetőségét. A bejelentés eladási hullámot generált a piacokon, a forint pedig zuhanórepülésbe kezdett.

Túlzott piaci reakció volt ez, hiszen konkrétum nem látott napvilágot. Inkább arról van szó, hogy a piac nagyon érzékenyen reagál a hírekre és nagy esések és erősödések is lehetnek egy-egy jó vagy rossz hír után.

Azt, hogy indokolatlan volt a jelentős, az euró árfolyamát 6-7 forinttal megdobó gyengülés jelzi, hogy csütörtökön már a lélektani 300-as határ alá került az euró. Ha pedig nem jelenik meg rossz hír a következő napokban, akkor a zuhanás további korrekciójára lehet számítani, azaz több forinttal is lejjebb jöhet az euró. 

Azt azonban, hogy egy esetleges görög csőd vagy euróbúcsú mit hoz, most lehetetlen megmondani. Az eddigi rossz hírek generálta piaci reakciókból úgy tűnik, hogy egy ilyen bejelentés akár a 320 feletti csúcsok felé is elrepítheti az eurót, de valószínűleg csak rövid távon, utána visszakapaszkodhat a magyar pénz. Ráadásul az IMF-tárgyalások előrehaladtával szintén javulhat a forint pozíciója. 

Sanyarú hete volt a régiós devizák többségének az eurózóna adósságválsága és az esetleges görög csőd miatti befektetői bizalmatlanság miatt, amely hetek óta meghatározza a mozgásukat.

A heti versenyben a forint gyengült a legnagyobb mértékben, ez pedig azt jelzi, hogy a négy térségi deviza közül a magyar pénz a legsérülékenyebb. A heti süllyedés eredményeként ráadásul eltűnt az az előny, amelyet az IMF-tárgyalások megkezdésére adott uniós engedély után szedett össze. A héten újfent kiderült, ha elromlik hangulat, akkor a forint járhat a legrosszabbul.

A forint több mint 2 százalékos veszteséget produkált a héten, míg a második legrosszabb teljesítményt elérő zloty is csak 1,3 százalékkal értékelődött le. A román lej 0,3 százalékkal került lejjebb az euróval szemben. A térség legstabilabb devizája, a cseh korona társaival ellentétben minimális, 0,2 százalékos erősödést ért el.

A görög politikai és adósságválság súlyosbodása miatt egyre több elemző, befektető számol az ország csődjével és ez eurózónából való kilépésével. A görög helyzet sokban hasonlít a több mint 10 évvel ezelőtti argentin bukásra, az esetleges csőd egy másik, közelmúltban látott piaci felálláshoz vezethet.

Ez pedig a Lehman Brothers csődje, amely a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb bukása volt és az amerikai jelzálogpiacról induló válság elmélyüléséhez vezetett az egész világon. A számos kedvezőtlen hatás közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a pénzpiacokon korábban egymást partnernek tekintő bankok, befektetők nem voltak hajlandóak hitelezni, ez pedig az egekbe hajtotta a kamatokat és kiszárította a hitelpiacokat.

Az esetleges görög csőd szintén visszavetné a hitelezést, ezt követően ugyanis a befektetők nyilvánvalóan kevésbé szívesen adnának pénzt az eddig legjobb adósoknak tekintett államoknak, főként az eurózóna perifériáján lévő, pénzügyi gondokkal küzdő országoknak.

Május eleje óta, tehát nagyjából két hét alatt közel 5 százalékot veszített értékéből az euró a dollárhoz képest, ilyen mértékű zuhanásra pedig kilenc hónapja nem volt példa.

Az okokkal persze mindenki tisztában van: Görögországban nem vezettek eredményre az előrehozott választások, túl sok parlamenti helyet szereztek a további megszorításokat ellenző pártok, így veszélybe került az Európai Bizottság, Európai Központi Bank és Nemzetközi Valutaalap alkotta trojkával tervezett megállapodás, és ismét felsejlett az államcsőd.

A történet - a választásoktól eltekintve - az elmúlt két évből ismerős lehet, a helyzet azonban az, hogy most tényleg nagy a baj. Az Európai Bizottság egyértelműen elzárkózott az engedményektől, az EKB állítólag nem támogatja tovább a görög bankokat, amelyekből mellesleg a lakosság talicskával tolja ki a pénzt, miközben a június 17-ére kiírt választások sikerét továbbra sem garantálja semmi (a görögök józanságára a lassan polgárháborússá váló környezetben kissé nehéz lenne alapozni).