Radar

A görög politikai és adósságválság súlyosbodása miatt egyre több elemző, befektető számol az ország csődjével és ez eurózónából való kilépésével. A görög helyzet sokban hasonlít a több mint 10 évvel ezelőtti argentin bukásra, az esetleges csőd egy másik, közelmúltban látott piaci felálláshoz vezethet.

Ez pedig a Lehman Brothers csődje, amely a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb bukása volt és az amerikai jelzálogpiacról induló válság elmélyüléséhez vezetett az egész világon. A számos kedvezőtlen hatás közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a pénzpiacokon korábban egymást partnernek tekintő bankok, befektetők nem voltak hajlandóak hitelezni, ez pedig az egekbe hajtotta a kamatokat és kiszárította a hitelpiacokat.

Az esetleges görög csőd szintén visszavetné a hitelezést, ezt követően ugyanis a befektetők nyilvánvalóan kevésbé szívesen adnának pénzt az eddig legjobb adósoknak tekintett államoknak, főként az eurózóna perifériáján lévő, pénzügyi gondokkal küzdő országoknak.

Május eleje óta, tehát nagyjából két hét alatt közel 5 százalékot veszített értékéből az euró a dollárhoz képest, ilyen mértékű zuhanásra pedig kilenc hónapja nem volt példa.

Az okokkal persze mindenki tisztában van: Görögországban nem vezettek eredményre az előrehozott választások, túl sok parlamenti helyet szereztek a további megszorításokat ellenző pártok, így veszélybe került az Európai Bizottság, Európai Központi Bank és Nemzetközi Valutaalap alkotta trojkával tervezett megállapodás, és ismét felsejlett az államcsőd.

A történet - a választásoktól eltekintve - az elmúlt két évből ismerős lehet, a helyzet azonban az, hogy most tényleg nagy a baj. Az Európai Bizottság egyértelműen elzárkózott az engedményektől, az EKB állítólag nem támogatja tovább a görög bankokat, amelyekből mellesleg a lakosság talicskával tolja ki a pénzt, miközben a június 17-ére kiírt választások sikerét továbbra sem garantálja semmi (a görögök józanságára a lassan polgárháborússá váló környezetben kissé nehéz lenne alapozni).

Az IMF-tárgyalások megindítására kapott engedély után látványos erősödést produkáló forint sorsa nagyon közvetett módon ugyan, de a politikától függ a következő napokban. Nem a magyar, hanem a görög politikai csatározások kimenetelétől.

A görög politikai erők ugyanis a választások óta nem tudnak megegyezni a kormányalakításról, a vita elsősorban arról szól, hogy a hatalomra kerülő pártok hajlandóak-e végrehajtani az Európai Unió által a mentőcsomag fejében kért megszorításokat. Ha erre nem kerül sor, akkor új választásokat kell kiírni, amelynek eredménye jelenleg megjósolhatatlan. Akár az is bene van a pakliban, hogy a megszorításokat elutasító pártok nyernek, ezt követően Görögország csődbe mehet és akár kiléphet ez eurózónából.

Itt jön képbe a forint, mert egy esetleges görög csőd, amely egyre reálisabbnak tűnik, komoly eladási hullámot generálhat a piacokon és egy ilyen helyzetben könnyen lehet, hogy az eurózónában csalódó befektetők a kevésbé biztonságosnak tekintett eszközökből, mint például a forintból is kiszállnak. Ezt jelzi, hogy a görög kormányalakítási tárgyalások megszakítása után hétfőn masszív mínuszokat produkáltak a nemzetközi piacok, és a forint is gyengült, az euró például a hétfő reggeli 290 alatti szintről 292 fölé szaladt.

A portugál kormány lépése olyan, mintha Magyarországon augusztus 20-a öt évig nem lenne munkaszüneti nap.

Portugáliában az IMF/EU által árgus szemekkel figyelt megszorító intézkedésekhez igazodva 4-gyel csökkentik a munkaszüneti napok számát, az eddigi évi 14-ről 10-re.

A portugálok 2013-tól egészen öt éven át a döntés értelmében kénytelenek lesznek dolgozni november 1-jén, azaz Mindenszentekkor, Úrnapján, amit húsvét után 60 nappal tartanak, október 5-én, ami a Portugál Köztársaság megalapításának évfordulója, és végül december 1-jén, amely a Spanyolországtól 1640-ben elnyert függetlenség ünnepe.

A katolikus munkaszüneti napok feladásáról a Vatikánnal is egyeztetni kellett, az adósságválság azonban nagy úr, a pápai állam ugyanis a jelek szerint rábólintott a megszorítás ezen formájára.

A hitelezés az új király, Kínának is bealkonyul - állítja Richard Duncan, az IMF korábbi közgazdásza.

A jelenleg Bangkokban élő szakember, aki többek között a Világbanknak, az IMF-nek és a Blackhorse Asset Managementnek is dolgozott, a "The New Depression: The Breakown of the Paper Money Economy" című könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy a (valódi) kapitalizmus már 1914-ben kimúlt, amikor az első világháborúra készülő európai államok aranyfedezet nélküli pénzkibocsátásba és deficitfelhalmozásba kezdtek. Azóta a hitel az úr...

A Fed 1968-ban törölte az aranyfedezet kötelezettségét, a hatás pedig nem maradt el: a globális hitelállomány a 60-as évek végi 1000 milliárd dollárról 2007-re 50 000 milliárd dollárra nőtt. Az elmúlt 50 évben mindössze kilencszer fordult elő, hogy az egyesült államokbeli teljes hitelállomány 2 százaléknál kisebb mértékben bővült, az ilyen éveket azonban rendre recesszió követte, amelyből - hogyan máshogy? - masszív hitelekkel sikerült kilábalni...